Szecessziós építészet
a Magyar Királyságban (1893–1918)
A 816 oldalas kötet célja a tárgyalt időszakban az Osztrák–Magyar Monarchia részét képező történelmi Magyar Királyság területén a szecessziós építészet, valamint stílusbeli összefüggéseinek hiánypótló bemutatása az 1893-as első épített örökségi emléktől 1918-ig.
A szecessziós mozgalom bemutatása egy bevezető szakmai tanulmány, valamint kereken 600 egészben vagy részben, eredeti állapotában vagy átalakított formában, de napjainkban is álló épített örökségi emlék egységes szempontok alapján történő ismertetésén keresztül valósul meg.
A szecesszió sokféle stílusbeli változatának a bemutatása mellett fontos cél a legkülönfélébb épülettípusok ismertetése, a lakóépületektől és a középületektől kezdve a szakrális épületeken és fürdőépületeken át a vasútállomásokig és az ipari épületekig.
A művészettörténeti, építészettörténeti és történeti tudományos kutatások a legkorszerűbb kutatási módszertan és a nemzetközi tudományos életben bevett protokollrendszer használatával történtek a történelmi Magyar Királyság egykori területén lévő mai államokban kutató szakemberek, művészettörténészek, építészek bevonásával. A kötet hatvanegy szerző kutatásait, gyakran alapkutatásait tartalmazza. E nagyszabású vállalkozás nemzetközi összefogással valósult meg az anyaországi és határon túli magyar szakemberek mellett szlovák, ukrán, szerb és horvát kollégák szoros együttműködésében.
A kötet célkitűzése hiánypótló módon feldolgozni, és mind a szakmai közönség, mind a nagyközönség számára bemutatni, közkinccsé tenni a szecessziós építészeti örökséget, különös tekintettel az eddig a kutatás fókuszába nem került épületekre. A kutatások során tehát az ismertebb épületek bemutatása mellett fontos cél volt a „rejtettebb” településeken álló kevésbé ismert szecessziós emlékek szerepeltetése, a köztudatba történő beemelése is. Amellett, hogy vannak olyan városok, amelyek önmagukban megérdemelnének egy kötetet, számos „újonnan felfedezett” épület és építész ismerhető meg a könyv hasábjain. Ez az alapkutatási jelleg természetesen a levéltári és tervtári kutatások során is megmutatkozott, rendkívül sok épület eredeti tervanyaga jelen kötetben kerül első ízben közlésre.
A könyv kiemelt figyelmet fordít mind a szecessziós formákat (is) használó nemzetközileg is jegyzett építőművészek műveinek bemutatására, mind az egy-egy város vagy régió szecessziós épületeit tervező helyi építészek életművének a feltárására és ismertetésére. A Kárpát-medence sokszínű szecessziós építészetében számos kiemelkedő alkotó – például Lechner Ödön, Kós Károly, Komor Marcell és Jakab Dezső, Magyar Ede, Bálint Zoltán és Jámbor Lajos – életművét megismerhettük az elmúlt évtizedekben, azonban kortársaik között még mindig sok a homályba veszett életművel rendelkező építész. A feledésbe merült mérnökök közül számos alkotó az akkori Magyarország városainak a fejlesztésében, modern megjelenésének a kialakításában fontos szerepet vállalt. A teljesség igénye nélkül ilyen építész Baranyai Aladár Zágrábban, a Gábory testvérek Brassóban, Glasz Vilmos Eperjesen, Hőnel Béla Magyaróváron, Jentsch Ferenc Zimonyban, Morandini Tamás Zalaegerszegen, Müller Miksa Hódmezővásárhelyen, Papp József Makón, Pfaff Ferenc Gyulán, Pilch Andor Pécsett, Polgáry István Tiszafüreden, Schiller Jenő Pozsonyban, Steiner József Aradon, Székely László Temesváron vagy Takáts László Muraszombatban. Amennyiben lehetőség volt rá, az építészek leszármazottaival is felvették a szerzők a kapcsolatot, ezáltal számos unikális adattal gazdagítva a kötetet.
A könyvben ismertetett 600 épület révén kirajzolódik az a gazdagság és sokféleség, amely a kor Magyarországának szecessziós építészetét jellemzi; ezt a sok szempontból bonyolult és szövevényes korszakot igyekeztek a kötet szerzői bemutatni a teljesség igénye nélkül. Ugyanakkor a könyv mintegy harmadát képező tétellel olyan alkotásokkal is megismerkedhetnek az olvasók, amelyek történetét és jellegzetességeit e kötet ismerteti elsőként.
Kiadó: Közép-európai Épített Örökség Megőrző Alapítvány – Közép‑európai Örökség Program
A Szecessziós építészet a Magyar Királyságban
(1893–1918) c. kötet számokban:
816 oldal; 600 épület; 61 szerző; 709 építész, építőmester; 432 archív tervlap; 893 archív fotó; 1607 mai színes fotó; 74 térkép; 206 köz- és magángyűjteményből közölt archív tervlap, forrás, kép, illusztráció.
